Püspök Anita képző- és festőművész alkotásai a természettel való kapcsolatunkat és a fenntartható gondolkodás kérdéseit dolgozzák fel, filozófiai és pszichológiai megközelítésekből. Az absztrakt vizuális nyelvezetén keresztül ragadja meg témáit, amelyek pillanatnyi élményekből táplálkoznak.
A művésznő által vezetett A.P. Art Galéria kortárs művészeket bemutató Echoes című csoportos tárlata az emlékezés természetét, rétegzettségét és kiterjedt hatását állítja a középpontba. A visszhang nem a múlt ismétlése, hanem annak az emléke, ahogyan az hatott ránk,
ezek a rezonanciák alakítják identitásunkat, közösségi élményeinket, emberi kötődéseinket.
,,Az Echoes kiállítás a visszhangok – mint a múlt, az emberi kapcsolatok és közös élmények – érzelmi lenyomatát vizsgálja. A személyes emlékek, társadalmi átalakulások és a természethez fűződő viszonyunk rezonanciáját, a gyors társadalmi és kollektív emlékezet átalakulását és az identitáskérdések újraértelmezését tárja elénk” – mesélte Püspök Anita.
A kiállított alkotások mind olyan hangok, amelyek ezt hivatottak tükrözni. Egy szinte láthatatlan háló köti össze a műveket, miként a saját emlékeinket és élményeinket. Anita Gerald Durrell idézetével indította a szakdolgozatát, amely a fenntarthatóság képzőművészetben betöltött szerepét járja körül.
,,A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon.”
Tetteink kiterjesztett hatása végtelen az univerzumban. Az Echoes csoportos kiállítás az emlékeink pókhálószerű szövetét visszhangozzák.
Püspök Anita képzőművész Rétegzett emlékek című festményén a festékrétegek úgy rakódnak egymásra, ahogy az évek során az ember emlékei. Olykor átfolyva, máskor megtapadva az emberi tudatban. Vannak köztük éles, intenzív emlékek, amelyek lenyomatot hagynak az emberben, és vannak olyanok is, amelyek idővel homályba vesznek. A kiállított absztrakt festménye szorosan kapcsolódik az általa létrehozott központi installáció gondolatköréhez, amelyben drótszálakra felfűzött filmrészletekről olvashatunk újságkivágatokat.
A filmek történetszövésen keresztül, a kollektív emlékezetből merítik tartalmukat.
Az így kialakított konstrukción az emlékeink szövete tükröződik vissza. A Matrix of memories című installáción olyan filmek kritikái olvashatóak, amelyek valamilyen módon a múlt vagy a jövő értelmezésére kínálnak egyfajta víziót. Többek között az Utazás a holdba, a Metropolis és az Avatar is megtalálható köztük.
Az installáció alatt a földön egy tükör végteleníti az újságkivágatok hálóját, ezáltal az emlékeink rétegzettségét is szemléltetve, amelyből egyúttal az identitásunkat is képezzük. Erre a jelenségre hívta fel a figyelmet a kiállításmegnyitón látott performansz, amelyben Kántor Kata koreográfiáját Szilvási Anna táncművész előadásában láthatta a közönség.
A táncelőadás rezonált az installáció struktúrájával és tartalmával,
az emlékek és a személyes múltunk gyakran ki nem mondott terhét mutatta be. A múltfeldolgozás, a tudatos jelenlét, valamint az önmagunkhoz és a környezetünkhöz való kapcsolódás felszabadító ereje köszön vissza a válogatott kortárs művekről. A pályázat útján kiválasztott művészek más-más megközelítésből kapcsolódtak a kiállítás gondolatköréhez.
Czapáry Veronika alkotásain a macska metaforáján keresztül járja körül az ember-állat kapcsolatot és az identitás kérdését. A macskák mint sokarcú lények a maszkok mögött rejlő változékony identitást szimbolizálják műveiben. Fejér Katalin fotóin absztrahált terek és jelenségek figyelhetőek meg, mint a forgószél, a tengerfenék vagy akár egy városi sikátor. Kadra Valéria vegyes technikával készült absztrakt alkotásairól az emberi kötődések, a szeretet univerzális ereje és a reziliencia mint emberi képesség tükröződnek.
Klein Edit ökológiai szorongást megjelenítő művei, az ember természetre gyakorolt hatását tematizálják.
Rumi Rózsa természet inspirálta alkotásain idealizált tájak köszönnek vissza. Stenger Györgyi akril képei a mesterséges intelligencia forradalmában élő technológiai társadalom jelenségét vizsgálja. Szász Terézia retro hatású emlékképei a múlt lenyomatát visszhangozzák, kollektív nosztalgiát idézve. Török Mónika művei az emlékezés rétegeit tárják fel, különösen az idő kérdésköreit vizsgálva, felidézve a múltbeli tapasztalatokat és a gyermekkort. Zelinka Magdolna absztrakt művei szubjektív tapasztalatokra épülnek, egy belső utazásra repítik el a látogatókat.
Az Echoes kiállításon nemcsak az alkotások, hanem a látogató saját emlékei is megelevenednek a falak között. A Püspök Anita képzőművész által megálmodott galéria és a tárlatok
egyaránt a kortárs művészet spirituális aspektusára hívják fel a figyelmet, amely a kapcsolódáson alapul,
legyen az egy felsőbbrendű istenséggel, önmagunkkal, egymással, környezetünkkel vagy, jelen esetben, a személyes és kollektív múltunkkal és a jelenünkkel való kapcsolódásunk. Az élet olyan, mint egy pók hálója, az Echoes pedig arra reflektál, hogyan rezeghetnek végig benne az emlékeink szálai.
Az Echoes című kiállítás az A.P. Art Galériában tekinthető meg július 13-ig.
A szöveg a megnyitóbeszéd szerkesztett változata.
Fotók: az A.P. Art Galéria Facebook-oldala
